2020. március 7., szombat

Painting home

Miután részt vettem három festőesten, úgy éreztem, hogy menne ez nekem magamtól is. Így megspórolnám a részvételi díjat. Festékem és vásznam pedig amúgy is volt itthon, felkészülve arra, hogy egyszer hátha festek egy képet. Az elsőt egy kedves barátommal együtt festettük. Igazából ez a kép indította el a folyamatot. Mert ez volt az első, ahol nem állt mellettem valaki, hogy így és így... vagy senki nem akart egy konkrét irányba terelni. Szabadságvágyam pedig ezt sokkal jobban díjazta.

Akril 50*40 cm

Ezt a kép indított el egy olyan folyamatban, ami függőséget okoz. Ha már egy-két napig nem festek, akkor már úgy érzem, hogy hiányzik. Érdekes ez az érzés. Két héttel ezelőtt még nem is tudtam, hogy szeretek festeni. Ma meg már alig várom, hogy hétvége legyen. Vagy hétköznap az alvást csökkentem le, csak hogy tudjak festeni. Az elmúlt két hetem termése:

Az első témám a hegyek voltak. Igazából az első kép, amit itthon csináltam egyedül, ez a hegy volt. Nem feltétlenül hegy kellett, hanem egy szikla. Ezt a főnökömnek készítettem, mert a beszámoló nehéz időszak volt, és szerettem volna, ha tudja, hogy erősebb, mint egy szikla - legalábbis a szememben.

Akril 30*40 cm

A második egy munkatársamnak készült. De valahogyan nem olyan lett, mint amit szerettem volna. Egy kicsit haragszok erre a képre, mert nem sikerült a hegy úgy, ahogy szerettem volna.

Akril 30*40 cm

Mivel nem voltam kibékülve a naplementés heggyel, így rögtön utána készítettem egy újabbat, ez már sokkal jobban tetszik, bár a hegy itt sem sikerült. 

Akril 30*40 cm

 A hegyeket követte egy közös festés a két kishúgommal. Ez egy picike és egyszerű kép, nagyon tetszik, ezért ezt lehet, hogy megtartom.
Akril 20*25 cm
A hét közben még két kicsi képet készítettem. A tájkép tetszik, és örültem, hogy sikerült egy olyan színt kikevernem, amit Plitvicén láttam eddig csak a világban. A lovas sajnos nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna.

Akril 20*30 cm

Akril 20*30 cm

Ezeket a képeket követi két szívemnek kedves kép. Az egyiket múlt héten vasárnap, a másikat ma festettem. Lehet, hogy beviszem őket a munkahelyemre, mert a többiek mondták, hogy vigyek be képet, csak olyan fura helyzetnek érezném, hogy kirakom a képeimet valahová, ahol rajtam kívül még 5-6 ember ül, és én nem szeretném önkényesen megváltoztatni a szoba kinézetét, még ha a többiek talán pozitívnak is értékelnék.

Akril 30*40 cm

Akril 30*40 cm
És a bejegyzés legutolsó képe egy olyan darab lesz, amit tegnap este készítettem. Öt órába telt, és nagyon teszik. Ez egy kedves kis barátomé lesz, ha majd levizsgázik.
Akril 40*50 cm

Most itt tartok. Rendeltem a héten 15 vásznat, és van még némi festékem is. Így szeretnék még pár képet festeni. Utána viszont - részben anyagi okok miatt, részben az újdonság miatt - szeretném kipróbálni az aquarell technikát is. Addig viszont vászon és akril a két legjobb barátom.




Fess, alkoss, gyarapíts...

Azt hiszem, hogy az idei év legújabb és legkedvencebb hobbija számomra az akril festés. Tudom, hogy nem áll tőlem távol a művészet, de most egy olyan területre keveredtem, ami jobban vonz, mint eddig bármi, és olyan érzés ez, hogy képes lennék, akár minden nap festeni egy-egy képet. Persze sem időm, sem pénzem nincs erre, szóval a világnak nem kell aggódni, nem leszek kismillió képet gyártó festő. Most még csak tanulgatom, de talán egyszer elérek majd egy olyan szintre, hogy mások is meg akarják nézni a képeimet.

Az egész úgy kezdődött, hogy egy kedves munkatársammal elmentünk élményfestésre. Az első képem egy utcajelenet Párizsból. Nem állítom, hogy túl jó lett, de elsőre annyira nem is rossz. Második alkalommal egy flamingót festettem, ami nem nagyon sikerült, vagy nem úgy néz ki, ahogy szerettem volna, hogy kinézzen, nem vagyok vele kibékülve a mai napig. Harmadjára pedig egy balerina volt, ami viszont szerintem nagyon jó lett. Ez olyan kép volt, amit igazán szerettem volna megfesteni, a színei, az összkép, a jelenet miatt.




Szóval az egész itt kezdődött a festőesteken, és csak ajánlani tudom mindenkinek, mert ha valaki a nulláról indul, és még azt sem tudja, hogy milyen ecset kellene, akkor ez egy tökéletes lehetőség ahhoz, hogy megtanuljuk az alapokat. 

Azért van negatív oldala is, vagyis amit én tapasztaltam az, hogy mivel közösen festünk, és az idő is limitált, így ha valaki valahol lemarad, akkor elvesztheti a fonalat, és saját magát fogja bosszantani. Utána ha még javítod a képedet, akkor nem látod, hogy mit és hogyan csinál az oktató, ennek megfelelően még több részlet a homályba veszik, ettől még jobban megzavarodsz. Attól, hogy mutatják a folyamatot, mindenki azonosan próbálja meg az ecsetet irányítani, így a képekben nem tükröződik teljes mértékben a személyiség. Hiszen a kézírásunk is teljesen egyedi, festeni is mindenki máshogy fest. De ezek apróságok. És összességében nézve nagyon jó, és nagyon hasznos lehetőség egy ilyen festőesten részt venni. Csak ajánlani tudom!

2015. december 31., csütörtök

Boldog lélek éve

Édes drága 2015-ös év, köszönöm szépen neked, hogy ilyen rendes voltál hozzám! Igazán hálás vagyok azért a rengeteg sok jó dologért, ami idén ért engem. Kifejteni nagyon hosszú lenne, de megpróbálom felsorolni, mik is történtek:
- Felvettek életem egyik legjobb munkahelyére. Azt hiszem csak a tengerparton szerettem ennyire dolgozni, mint itt. Kedves emberek, érdekes munka, jó légkör vesz körül. Minden reggel örömmel kelek fel, mert szeretek bemenni dolgozni. Na jó, nem sírnám el magam, ha 2 órával később kéne felkelni reggelente, de azért így is nagyon jó.
- Mivel idén nem mentem ki Bulgáriába, így az egész évet együtt tölthettem a kicsikkel és anyával, ami felbecsülhetetlen érték és boldogság a számomra. A közelségük olyan békés lelki nyugalmat okoz nekem, ami hatalmas örömet jelent a mindennapjaimban. 
- Irtó sok marhaságot csináltunk, ruhában medencéztünk, sárban dagonyáztunk, esőben rohangáltunk mezítláb, ettem jegesmedve szőrt, és végignyaltam a kilincseket, hócsúszkáztuk és síeltünk hó nélkül... és nincs agybajunk, de szimplán jól éreztük magunkat. 
- Idén is eljutottam egy olyan országba, ahol eddig még nem jártam. Remélem, hogy jövőre is sikerül majd valami új helyre eljutni. 
- Sok új emberrel ismerkedtem meg, új barátságokat kötöttem, és régi barátságokat elevenítettem fel. Évek óta nem látott kedves barátommal találkozok és beszélek újra, ami igazán jó érzés. 
- Idén is szereztem egy újabb felsőfokú képesítést, ráadásul 100%-os eredménnyel, így újra bebizonyítottam magamnak, hogy okos vagyok :) ami megnyugtató érzés. 
- Elkezdtem latinul és spanyolul tanulgatni - bár még nagyon az elején járok, de jövőre mindenképp szeretnék legalább már alapszinten beszélni latinul. Most nem tervezek mást tanulni, a latin lesz az elsődleges. 
- Idén is voltak nyertes pályázataim, melyek segítségével másoknak szerezhetek örömet, és ettől én is boldog leszek. 
- Kitaláltam idén is új recepteket, és megtanultam új sütiket sütni. 
- A kórházban sok olyan új dolgot próbálhattam ki, amire eddig nem volt lehetőségem.
- Túléltem egy tüdőgyulladást - bár 3 napig csak lebegett a lelkem valahol, és a testem mozgásra képtelenül csak feküdt - felépültem antibiotikum nélkül, és újból megállapítottam, hogy gyógyszerekre nincs szükség.
- Azt hiszem a listán csupán részleges, és rengeteg mást is írhatnék, de most legyen ennyi elég. A lényeg pedig az, hogy igazán jó évet hagyok magam után, és biztos vagyok benne, hogy a jövő is csak jobb lehet ennél. Végre megint páros szám jön, imádom a páros számokat, és 2016 kimondottan szép számnak tűnik tele új, és mókás kalandokkal. Már nagyon várom minden egyes új pillanatát, miközben nem feledem a múltban tanultakat, melyeket mindörökké magamban hordozok.

2015. március 17., kedd

Qillingezés quilling felszerelés nélkül

Hogy ez a quillingezés milyen király dolog, eddig nem is gondoltam. Nem tudom, hogy miért nem próbáltam ki korábban, mert nagyon tetszik.
Nekem nincsen semmilyen speciális felszerelésem hozzá, szóval bátran állítom, hogy bárki neki kezdhet quilling felszerelés nélkül is. Volt pár színes lapom, amit felvágtam csíkokra, és így lett a papírom. Nem kell a drága quilling lapokat megvenni. A lapocskákat felcsavarni gyakorlatilag bármire lehet, én ehhez fogpiszkálót, illetve vékony horgoló tűt használtam. Nem kell ide semmilyen speciális bizgere.
Amire szükség van:
- olló
- papír ragasztó
- tapétavágó
- vonalzó
- színes papír
- karton papír
- fogpiszkáló vagy horgoló tű
S, hogy mi lesz az eredmény? Máris csatolok pár képet. Nem vagyok mester, életemben először most próbáltam ki, nem olyan szép, mint amit az interneten nagyon ügyes emberek csinálnak, de szerintem tök királyakat lehet belőle alkotni, és gyerekeknek is tökéletes időtöltés. Ajándék ötletnek sem utolsó.










2015. február 12., csütörtök

Kézműveskedés

Nagyon-nagyon régen nem írtam már ide. Kissé zajlott az élet, talán meg is feledkeztem a blogról egy csöppet. Nem ígérem, hogy rendszeresen fogok majd jelentkezni, de azért próbálok majd kissé gyakrabban jelt adni.
Most úgy gondoltam, hogy felrakok pár képet, olyasmikről, amiket az elmúlt időben alkottam.
Fonal gömbök, nagyon egyszerű elkészíteni, csak kicsit pacsgamos, a fél szobám úszott a ragasztóban.

Örökké virágzó fa, körömlakk virágokkal és lakkozott diófa ággal.

Hattyúk, kétszer készítettem el, ez volt a próba gyártás, utána pedig a kórustársaimnak sütöttem a következő kört.

Karácsonyi gyertyácskák decoupage technikával.

Arany hímzőfonál és tapéta ragasztó, semmi más nem kell.

Állatkás fám, gyöngy jószágokkal.

Télapó ajándékai.

Bejárati ajtó dísze volt decemberben.

Modell pasztából katicát, aztán egy kis ragasztópisztoly és már kész is a díszes gémkapocs.

Modellpasztából rénszarvas.

Modellpaszta mackótestvérek.

Modellpaszta gémkapcsok.

Szerencse malackák újévre.

Ormi modell pasztából.

Modellpaszta zsiráf Móninak.

Ő a polcdíszem lett, cuki modellpaszta állatkák.

Sárkányka Briginek.

Kis róka.

Nyuszkó

Bálnák Lottinak.

Gombaházikó anyának.

2014. március 30., vasárnap

Ingyombingyom táliber tutáliber máliber kertecskének :)

Jól halad a kicsi kertem. A zöldborsóim már 4-5 cm magasak. Annyira szépek, és olyan büszke vagyok rájuk.